ETIKA 03. 25.
A mai órán a családról beszélgetünk. Szilvi néninél már
elkészítettétek a családfát. Akkor is, és velem is beszélgettünk már a
családról.
Most arról beszélgessetek, hogy ti milyen érdekes dolgokra
emlékeztek a családi történetekből?
Most egy kis részletet hoztam nektek Tőzsér Kapocs Anna: Palócul tanított imádkozni
az anyám című könyvéből.
„Réges-régen, 60 évvel ezelőtt jártam iskolába. Az én drága
nagymamám is földműves családban született egy szép tavaszi reggelen.
Józan paraszti ész, ez volt a mondás az én nagymamám
gyerekkorában, nem az iskola. No, ő már járt általános iskolába, de a szülei és
az olyan korúak nem jártak, mégis megtanulták azt, hogy egymást szeretni kell,
tisztelni, becsülni és főleg nem irigykedni egymásra.
A dédapámék heten voltak testvérek, és mind a hét fiú volt,
és mind a hét fiú a szülői házba vitte a menyasszonyát. Együtt laktak
békességben, szeretetben. Nagyon sok földjük volt, amit együtt műveltek. A bíró
is közülük volt, pedig írni, olvasni sem tudott, de bölcs ember volt, aki élete
végéig a falu bírója volt, és nem is akármilyen, mert még aranykeresztet is
kapott.
Az étkezés úgy volt ebbe a nagycsaládba, hogy a férfiak
körül ültek a karos lócán az asztal körül, az asszonyok állva ettek. De nem
külön-külön tányérból, hanem egy tálból fakanállal, favillával, amit saját
maguk készítettek, gyönyörű díszes faragásokkal. Én is láttam ezekből még, mert
a dédapám készített idős korában is és az édesapám nagyon szeretett vele enni,
mert azt mondta, hogy a fakanállal nem meleg, nem forró az étel. A nagymamám
nevetve emlegette, hogy nekik gyerekeknek egy vastag deszkából készült székre
kellett ülniük, ami úgy nézett ki, mint egy kis asztal. Odaadtak enni nekik egy
tálba, természetesen ők is fakanállal ettek. Egyszerre nem tettek a tálba sok
ételt, csak annyit, amennyit édesen megettek. Ez, ha kevés volt nekik, a
fakanalaikkal verték a tálat és akkor még tettek nekik a tálba, addig még jól
nem laktak.”
Ha további történetek is érdekelnek titeket, a következő
helyen találhatjátok meg ezt a könyvet:
Most játsszunk egyet! Képzeljük azt, hogy megöregedtünk. Ti
mit mesélnétek biztosan el a jövőben az unokáknak az életetekből? Ha a
szüleitek is szeretnék, játsszátok el velük, hogy ők a gyerekek, és ti vagytok
a nagyszüleik. Beszélhettek kicsit lassabban is. Üldögélve meséljetek nekik, az
eddigi emlékeitekből érdekes dolgokat, vagy elképzelt történeteket!
Remélem sok vidám történetet meséltek el, amit mindig jó
hallgatni.
Szép napot kívánok!
Andi néni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése