Kedves tanítványom!
2020.03.23-27.
Remélem sikerült a múlt hét feladatait elvégezni. Ha igen, derekas munkát
végeztél!
Amire ma is szükséged lesz: az énekkönyvre, füzetedre, hangodra,
akaratodra.
A tankönyved 121. oldalán a Jeles napok kalendáriumánál találsz egy apró
képet
Gergely-járásról. Én is küldök egyet.
 |
| Gergely napja - Gergely-járás |
Ellenőrizd le a tankönyved 96. oldalán, hogy jó szolmizációs és ábécés
neveket írtál-e a hangok fölé:
A mű hangkészlete. Ez a „Lisztes” diákok titkos írása J
D” C” Bé’
A’ G’ F’
mi ré dó
ti, lá, szó,
1.sor:
G G G G/A F /BB BB/C D /CB A/G/
l, l, l ,l , / t, s,/dd dd/ r m
/ rd t, /l, /
2. sor
DD DD/ D B/DD CB/C D/CB A/ G/
mm mm /m d/mm rd /r m/ rd t,/ l,/
3.sor
G GG/GA F/ BB DD/ CC BA/G G/
l, l,l, / l,t, s,/ dd mm/ rr dt,/
l, l,/
4.sor:
GG GG /GA F /BB DD/ CC BB /AA GG/ G//
l,l,
l,l, / l,t, s,/ dd mm/ rr dd / t,t, l,l,/ l,//
· A gyakorláshoz meghallgathatod újból és újból Kodály
Zoltán kórus művét!
A visszatérő részt sikerült már begyakorolnod? : „…omne dignum leverendum
laude…tótusz kápusz, demizérum fórum Domine.”
Házi feladat: Tanuld meg fejből a népdalt! Egy hét alatt sikerülni fog!
Készíthetsz emlékeztető rajzsorozatot a füzetedbe vagy szókártyákat, hogy
könnyebben menjen:
szalonna – rántotta, kolbász – padlás, lúd – iskola, út, leányka – söprű,
gyerecske (gyerek) – könyvecske, menyecske – leveske
Találtam egy érdekes írást a régi korok iskolájáról. Kimásoltam neked. Kis
részletekben olvasd el a héten.
Nádpáca,
nyúlláb, palatábla – elemi iskola a régi Magyarországon
Diáknak
lenni felemás érzés. Egyrészt szuper dolog a társakkal együtt lenni, másrészt
bosszantó, hogy az iskolában tanárok is vannak, akik időnként számon kérnek.
Nem volt ez másként régen sem. Nézzük meg, milyen volt elemi iskolás diáknak
lenni a 17-18. századi Magyarországon!
 |
| Régi idők elemi iskolája |
Az iskolában
Akkoriban hajnali ötkor keltek a gyerekek, és hatkor kezdődött a tanítás az
egészen kicsi, 6-10 éves gyerekek számára is. Persze nem járt minden gyerek iskolába, csak azok, akiket az
otthoni munkából nélkülözni tudtak, és hideg időben a család cipőt tudott adni
rájuk.
Az iskolaév faluhelyen novembertől
áprilisig tartott, akkor szünetelt ugyanis a mezőgazdasági munka.
Nem mindenütt kezdték azonban ősszel a
tanítást, volt, ahol a március volt az iskolakezdés
ideje. Március 12-én tartották a Gergely-járást, amikor a nagyobb iskolások sorra járták
a házakat, és új társakat toboroztak az iskolába. No, meg persze adományokat
gyűjtöttek a tanítóik és maguk számára.
A tanítás délelőtt-délután folyt néha egy-egy
szünettel.
A sulicuccok
Táskát sem nagyon lóbáltak, mert nem volt mit
belepakolni, ugyanis a családok többségének nem volt könyve. Az elemi iskolásoknak még ABC-s könyvre se telt,
egyforma olvasókönyvek sem voltak. Ki-ki olyan könyvet vitt
magával, amilyen éppen a háznál a mestergerendán ( a gerendás parasztházaknál ház közepét átfogó, megerősítő gerenda) volt, többnyire
különféle kisebb-nagyobb imakönyveket, és abból olvasott mindenki egyenként.
A táskába, ami többnyire egy tarisznya
volt, inkább némi elemózsia került: egy szem alma, hagyma meg
egy karéj kenyér. Hideg időben sült krumpli a zsebbe, hogy melegítse
a gyerek kezét. A felszerelés része volt a méhviasszal bevont tábla, a
tábla törlésére való szivacs vagy nyúlláb, illetve a gyűrűfa héjából vagy
tölgyfagubacsból főzött tinta is.
Az iskola
Az elemi iskolákban általában egyetlen helyiség volt, ahová bezsúfolták a falu összes gyerekét:
fiúkat, lányokat egyaránt. Nemegyszer két-háromszáz gyerek ült
egy-egy ilyen sötét teremben. A kisebbeknek nem is jutott hely a
padokban, ők a földön ülve tanultak.
Míg az egyik csoport a zsoltárokat
fújta, a másik az egyszeregyet darálta, a harmadik pedig versben kántálta
Magyarország földrajzát. A kicsik pedig a betűvetést gyakorolták.
A tanító le-föl járkált, kezében
suhogott a mogyoró- vagy nádpálca, ami a kor
elmaradhatatlan oktatási eszköze volt. A fegyelmezés módja pedig a tenyeres,
körmös, fenekes, a sarokba térdepeltetés (néha kukoricára), a szamárpad, a
szégyenszék.
Az iskola egyetlen osztálytermét télen hetente csak kétszer tudták felfűteni úgy,
hogy minden gyerek reggelente a hóna alá csapva hozott egy-egy tűzifát.
Igazából nem fáztak a kölykök, mert ha kétszázan ültek egy teremben, a
leheletükkel, testük melegével úgyis felfűtötték a termet.
 |
| Az elemi iskola tanterme |
A tanítás
A tanulás normális, bevett módja a
magolás, biflázás volt. Nem volt cél, hogy a gyerek megértse azt, amit tanul.
A lényeg az volt, hogy amikor számon kérik tőle, vissza tudja mondani. Így
aztán szinte minden tananyagot versbe szedtek, dallamot
írtak hozzá, és a tanítás abból állt, hogy ezt begyakoroltatták a gyerekekkel,
akik aztán kórusban üvöltötték az egyszeregyet. Általában olyan hangosan, hogy
a falu végén is jól lehetett hallani, hogy folyik a tanítás.
Az elemi iskolákban az volt a cél,
hogy a gyerekek valamennyire megtanuljanak írni-olvasni, számolni,
ismerjék a katekézist (kérdés-felelt formájába összegyűjtött
hittan tételek).
 |
| Palatábla, palavessző, tintatartó a padba süllyesztve, mártogatós toll |
Köszönöm a munkádat!
Erika néni J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése